Erdély. Titokzatos szó. Mindenkinek mást mond, mást jelent. Lehet érzés, gondolat, otthon, letűnt kor, fényes jövő, összetartó erő, fölösleges cécó, szülőföld, költészet, Tündérország, töltött káposzta, család, erdő-mező, transzilvanizmus, igazság, igazságtalanság, közösség, magyarság, együttélés, fény, pattogó zománc, népdal, szép lányok, édes könny, szilvásgombóc a torokban, kul-túra, életforma, bélyeg, himnuszában kesergő nép, patakcsobogás, madárcsicsergés, fabudi, régentép, biztos pont a hontalan bolyongásban, tükör, lehetőségek országa, szilvapálinka, csengőhang... ezerarcú Erdély... ezer arcon szétfolyó erő...

Erdély nem a mienk. Mástól kaptuk, családtól, barátoktól, történelmkönyvekből, sajtóból, kocsmaasztaltól. Nemzeti érzelmektől, lényegvakságtól, múltba merüléstől, érdektelenségtől, görcsös ragaszkodástól elferdített, patetikus, jövőtlen, szilánkokban csillogó Erdély ez.

Mi minden, és mi minden lehet még Erdély? Létezik? Létezhet? Létjogosult? Szuszog még vagy már csak lélektelenné merevült hagyomány? Miben rejlenek értékei, miben rejlik az erdélyiség? Milyen a saját érzékszerveink által megtapasztalt Erdély? Milyen a közösen, közösségben összerakott mozaik? Milyen a mi Erdélyünk?

Bicikliháton vándorló modernkori honfoglalók vagyunk, (újra)felfedezzük Erdélyt és helyet foglalunk neki gondolatainkban, érzéseinkben, életünkben. Közös jövőnkben.

Gyere velünk!