Három nap a Radnai-havasokban

Nemrégiben számoltunk be az Élő Erdély Egyesület Csík – Gyergyó - Gyimesekbe szervezett túrájáról, melynek néhány tagja most ismét „két kerék alá vette” a hágókat. Ezúttal a Radnai-havasokat kerülték meg, feltérképezve a legfontosabb tudnivalókat, nevezetességeket az érintett településeken. Fülöp Attila szervező számolt be a túra érdekességeiről, melyek már a blogjukat olvasva is részvételre csábítják a túrakedvelőket.

Az Élő Erdély Egyesület céljai közé tartozik Erdély megismerése honismereti túrák keretében, így lehetőleg minden hónapban bejárnak egy kiszemelt területet, megismerve a vidék történetét, embereit, nevezetességeit. Az elmúlt hét végén Naszódra utaztak, innen pedig kerékpárra pattanva első nap már át is haladtak a Radnai-hágón (Rotunda), több mint hetven kilométert letekerve. Második nap a Radnai-hágó – Borsa szakaszt tették meg, mintegy negyvenöt kilométeres távot, viszont a Borsai-hágó (Prislop) 1400 méterével megdolgoztatta őket, hiszen közel 20 kilométeren keresztül kemény emelkedőn kellett kerekezni. Az utolsó napon Borsától tértek vissza Naszódra.

Mint Fülöp Attilától megtudtuk, a túrára jelentkezők készülnek is egy-egy témával, ez hozzátartozik a honismereti jelleghez. „Most többek között Naszóddal foglalkoztunk, mint határőrkerülettel” – mondja Attila. „Hogyha megnézzük a történetét, eléggé hasonló a székelyekéhez, csak ott románok őrizték az utolsó néhány száz évben a határt. Foglalkoztunk az ő szerepükkel a 48-49-es szabadságharcban és előtte is. Naszód eléggé komoly kulturális központja volt a románságnak Erdély történelme folyamán. Jártunk Óradnán, ahol látható egy 1241-ben elpusztult templom maradványa. Újdonságot jelentett számunkra az alatta lévő barlangrendszer, alagút, ami mintegy 12 kilométer hosszú, és Oláhszentgyörgyre vezet át. Jelenleg beomlott állapotban van, de foglalkoznak a feljavítás gondolatával. Erről az alagútról csupán a helyiektől hallottunk, eddig nem volt információnk róla, de immár láthattuk is. A templomrom érdekessége, hogy a megmaradt toronyból kinőtt egy fűzfa, olyan 15-20 méter magasan. Elmondta egy ottani ember, hogy ez a fűzfa a dédanyja korában is megvolt már (a nagyanyja 86 éves volt, dédanyja pedig 104). Ez az alig emberméretű fűzfa képes volt ilyen hosszú időn át megmaradni... Hallottunk persze legendákat is, például a hegy keletkezésével kapcsolatosan, sok mindent mesélnek a helyiek, barátságosak. A kicsi gyerekek mindig megbámulnak, érdeklődőek és viccelődnek. Amikor indultunk neki a nagyobbacska Radnai hágónak, megkérdezték, hogy a dombra megyünk-e. Az öregekkel is nagyon jól el lehet beszélgetni, akik a vegyesboltok udvarán sörözgetnek vasárnap, templom után. Tőlük tudtuk meg többek közt, hogy az Izaszacsali (Săcel) kerámia egyetlen család foglalatossága és öröksége, illetve, hogy hol találjuk a nénit, aki végül bemutatta nekünk a kerámiaműhelyt”.

Tizenhatan vettek részt ezen a túrán, közülük ketten nem egyesületi tagok, de az újak bevonása is cél az Élő Erdélynél. Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról, Vásárhelyről, Brassóból érkeztek a résztvevők, továbbá volt egy budapesti fiú, aki Csíkszeredában gyakornokoskodik. „Tulajdonképpen átlagos erőnléttel végig lehet haladni ezen a túrán. Nem mindig ugyanaz a csapat, még azt sem állíthatom, hogy van egy magva. Nyilván, akik szervezzük, ott vagyunk, de mintegy 80-90 ember az, akik közül kikerülnek az egyes túrák résztvevői, esetenként 8-10-15 személy. Most elég sokan voltunk, és örültünk is ennek. Különleges élményként többet is említhetek. Például, találkoztunk egy figurával a Borsai-hágó előtt, egy „csobánnal”, akinek volt egy nagy, pléhből készített kürtje. Ilyen szürreális darabot nem mindennap lát az ember, bádogból összehegesztve, itt-ott megcsavarva. Kérdezte, hogy megfújja-e, aztán a „cujkára” való átadása után már szívesen pózolt is, miközben fényképeztük, sőt a kutyáját is fölvette a nyakába. A Radnai-hágón nagy vendégszeretettel fogadtak. Brassói tulajdonosa van az ottani menedékháznak, aki valamikor hollandokkal kezdte az építkezést, végül egyedül fejezte be a beruházást s most ki is költözött oda. Nagyon szívén viselte a sorsunkat. Kilencen aludtak benn a házban, a többiek kint aludtunk sátorban. Este, ahogy hűvösre fordult az idő, mindenkit hívogatott be a menedékházba: eleinte csak ajánlotta, hogy van még hely, aludjunk benn. Mi mondtuk, hogy ki akarjuk próbálni magunkat a sátorban, hidegben is. Később mutatta, hogy begyújtott a kandallóba, és még azt is felajánlotta, hogy nem kell fizetnünk, csak menjünk be. Végül mégis kinn aludtunk, aznap 5 fok volt, aztán a következő nap -5 fok (de a felszerelés azt is bírta). Szombaton 2.5 fokot mértünk a Borsai-hágón, csak szerencsére akkora volt az emelkedő, hogy nem fáztunk. Zömében aszfaltúton haladtunk, csupán az első nap végén Mária-völgytől a Radnai-hágóig kerekeztünk földúton – bár országútként tüntetik fel, a Büdösfürdőre vezetőhöz hasonlítanám. Itt is végig ki tudtak tekerni a lányok-fiúk egyaránt” – meséli Attila.

Idén még készülnek szervezni egy túrát az Úz-völgyébe, ezt az útvonalat már tavaly is végigjárták és nagyon tetszett annak ellenére, hogy a csapat egy részét megfogta az első napi 120 km-es táv (Csíkszereda - Dărmănești - Gyimesbükk). A szezonzáró buli sem marad el, amivel tavaly október közepén úgy jártak, hogy áttekertek Gyimesbe, gyönyörűen sütött a nap, még este kint üldögéltek, éjszaka pedig lehavazott.

Mint az előbbi túrájuk eseményeit, az Élő Erdély egyesület tagjai ezt is blogjukban örökítették meg egyedi stílusban, fényképekkel illusztrálva (http://erdelytura.egologo.transindex.ro). Érdemes beleolvasgatni, talán sokan kedvet kapnak még hasonló honismereti túrákon való részvételre.

Székely Judith
www.csikihirlap.ro

Túra az Élő Erdéllyel

Ismerjük meg Erdélyt – talán ez lehetne a mottója az Élő Erdély Egyesület tevékenységének, mely egyesület tagjai néhány napja tértek haza honismereti túrájukról.

Ezúttal Csík, Gyimes és Gyergyó vidékét térképezték fel, betekintést nyerve a tele¬pülések nevezetességeibe, múltjába, gazdasági helyzetébe, találkozva az említett vidék kiemelkedo egyéniségeivel.

Hangulatos beszámolók, sokatmondó fotók, rengeteg információ, jó néhány kilométer a bringákban és irányítóikban, na és persze életre szóló élmények – az Élo Erdély Egyesület honismereti túrájáról talán még az unokáknak is érdemes lesz mesélni. Az Élo Erdély Egyesületet 2007-ben Erdélyt szereto és megismerni vágyó fiatalok alapították. Létrejöttét már három hasonló honismereti túra elozte meg Szászföldön, Háromszéken, a Nyárádmentén és Sóvidéken.

Ezúttal Csík, Gyimes és Gyergyó településeit keresték fel, lehetoleg kerülve a közutakat, de korántsem teljesítménytúráról volt szó – bár a terep helyenként egyáltalán nem volt „májsima” –, hiszen minden nap gazdag volt információkban, nevezetes látnivalókban. Ábrahám Endre Csaba, az egyesület vezetoje, foszervezo számolt be a változatos programról. „Rengeteg újdonságot rejtett számomra is, aki itt születtem Csíkszeredában. Minden napnak volt programfelelose, aki egyeztetett az eloadókkal, s magán viselte egy-egy nap szervezési feladatait. Elmondhatom, gazdag és változatos programmal sikerült megszervezni a negyedik honismereti túránkat.

Portik Irén pl. a népviseletek szimbolikájáról beszélt, Botár István a Csíki-medence templomainak elhelyezkedésérol, településtörténetekrol, Szépvízen Zakariás Péter bácsi mesélt az örmény templomról, illetve magáról az örménységrol. Voltunk az ezeréves határnál, ahol Bilibók Ágoston fia mesélt a gyimesi vasútépítésrol, este meg táncházat szerveztünk Borospatakán. Az Ilia-teton áthaladva Háromkúton keresztül érkeztünk a Gyilkos-tóhoz, ahol a Gyilkos-tó Adventure Egyesület közremuködésével sziklamászást tanultunk.

Jártunk Elekes Pista bácsi hegedukészíto muhelyében Gyergyóalfaluban és Ferenczi Attila rönkházkészítonél, Karcfalván pedig az egyik legmodernebb tejfeldolgozót látogattuk meg, ahol minden folyamat automatizált” – sorolta a foszervezo a programokat a teljesség igénye nélkül, melyekrol hangulatos képes beszámolót találunk blogjukon (http://erdelytura.egologo. transindex.ro/). Huszonhárom fiú és huszonkét lány bringázott csapatokban, idén fedett szállásokat kerestek, hiszen az elobbi évek tapasztalatai azt mutatták, a sátrazás sok idoveszteséggel jár. Esténként többek közt arról is szó volt, hogy miként tudna az egyesület hozzájárulni a túra folyamán a régió fejlesztéséhez. „Az egésznek a lényege, hogy ne csak egy egyszeru teljesítmény- vagy honismereti túrát szervezzünk, hanem legyenek utóhatásai, lenyomatai. Van egy erdelyifalvak.ro weboldalterv, amin minden egyes települést jól strukturált információkkal, átlátható módon szeretnénk bemutatni. Célunk, hogy az erdélyi falvak vonzó turisztikai célpontokká váljanak. Most a háttérmunka zajlik, s reményeink szerint no¬vember közepén beindul az oldal. Készül egy erdélyi kiválóságokról szóló weboldal is, amelyet majd évenként folyamatosan frissítünk – mondja a tavaly bejegyzett, Erdély magyarlakta településein tagokkal rendelkezo egyesület céljairól Ábrahám Endre.

Az Élo Erdély Egyesület tagjai az erdélyi konyhát is népszerusíteni szeretnék, csapatuk nyerte a Csíkszeredai Városnapok Pityókafesztiváljának fodíját és készülnek szeptemberben Parajdra a Töltöttkáposzta Fesztiválra. Meghívást kaptak a Homoródfürdon megrendezésre kerülo I. Vándoregyetemre, ahol muhelybeszélgetést kezdeményeznek Erdély brand – Erdély mint turisztikai termék címmel, utolsó nap pedig gyalog- és biciklitúrát szerveznek. A lelkes csapat céljai elérése érdekében szívesen veszi egyének és közösségek együttmuködési ajánlatait, támogatásait.

Székely Judith
2008-08-22
www.csikihirlap.ro

ERDÉLY TESTKÖZELBOL - Biciklitúra – át a Csíki-havasokon

Ki mondta, hogy egy honismereti kerékpártúra unalmas és fárasztó dolog? Olyanok is teljesíteni tudják, akik életükben most bringáznak eloször.

Az embereknek, társaságnak, beszélgetésnek, biciklizésnek, tájnak, madárcsicsergésnek, új élményeknek örvendoknek szervez biciklitúrákat 2005 óta az Élo Erdély Egyesület, saját meghatározásuk szerint a nagyotálmodó Erdélyrestaurátorok egyesülete, mely hasonszoru nagyotálmodókra vár.

Az elso, a szász falvak környékére szervezett körúton tizenhatan vettek részt, tavaly már harmincöt volt a létszám.

Ábrahám Endre szervezo, azaz Riska idén mintegy negyvenöt résztvevovel számol.

A túrák útvonalát maguk az elozo évi résztvevok döntik el, ezúttal a Csík-Gyimes-Gyergyó körútra szavaztak a legtöbben.

A nyolc nap alatt bejárandó, közel 350 kilométeres távolság az elozo évi túráknál rövidebb, ám nehezebb is lesz, hiszen tetemes részét: például a Gyilkos-tóhoz vezeto szakaszt erdei utakon teszik majd meg a kerékpározók. Riska ennek ellenére akár

teljesen gyakorlatlan kerékpározóknak is ajánlja

a körutat, hozzátéve: tavaly olyanok is teljesítették a távot, akik életükben eloször bicikliztek. Az sem marad le a a csapattól, aki esetleg kidol a sorból, hiszen az elozo évekhez hasonlóan helyet kaphat a csapatot kíséro csomagszállító autókban, amíg kipiheni magát.

A kerekezés jelentosége nem csak az egészséges életmód népszerusítésében rejlik – a szervezok azt vallják, így lehet a legtöbbet megismerni Erdélybol. Útközben minden turistacsalogató vagy éppen méltatlanul feledésbe merülo látnivalónál megállnak, és a legilletékesebbekkel beszélgetnek el a település jellegzetességeirol, történetérol, látnivalóiról.

A Csíksomlyói kolostorról például az egyik ferencesrendi szerzetes, a Gyilkos-tóról a Gyilkostó Adventure Egyesület alapítói tartanak majd eloadást. De ellátogatnak a zsögödi Nagy Imre galériába vagy a Sugó-barlangba is.

Esténként a régió jellegzetes ételeibol összeállított vacsora várja majd a biciklizoket: az egyesület egyik céljának tekinti a métlatlanul elhanyagolt erdélyi gasztronómia népszerusítését. A nyolc napos túra közepén, a Gyilkos-tónál tartott pihenon

fozoversenyen próbálhatják majd ki magukat

a kerekezok. Az elso eloadások egyike pedig nem másról, mint a kerékpáros táplálkozáskultúráról szól. Riska szerint a biciklista helyes étrendjébe nagyon sok, szénsavmentes folyadék, emellett könnyu ételek, sok szénhidrát: például tészták, illetve boséges mennyiségu hús tartozik.

Az érdeklodoket azonban elore figyelmeztetik: Az Erdélytúra célja nem turistáknak, bámészkodóknak, vakációs élményeket kereso heréknek az üdültetése, ezért a részvétel feltétele az aktív szerepvállalás, minden résztvevonek legalább egy feladatot kell vállalnia, hogy bebizonyítsa, hogy o nem Bámészkodó Turista, Vakációs Élményeket Kereso Here (BTVÉKH).

A szerepvállalás állhat szervezési feladatok elvégzésébol, illetve a túrával kapcsolatos rövid írások, tanulmányok elkészítésébol, még indulás elott. Emellett a szervezok arra kérik a jelentkezoket: hozzák magukkal toleranciaküszöbüket és feltétel nélküli szeretetüket is.

Jelentkezni itt lehet, a beugró személyenként 360 lej, ami tartalmazza a nyolc napi szállást és étkezést is, a határido pedig hétfo, augusztus 4-e.

Élo Erdély Egyesület

A csíkszeredai székhelyu szervezetet aktív, Erdélyt szereto és megismerni vágyó fiatalokból álló csapat alapította meg. Céljuk Erdély rendkívül sokszínu kulturális, turisztikai és gasztronómiai adottságait memgmutatni a világnak, ugyanakkor tevékenységeink által még élobbé, pörgobbé tenni az erdélyi életet.

Honismereti túráikon feltérképezik Erdélyt, egy, a régiót ismero és tisztelo, környezettudatos és egészséges életmódot folytató, aktív közösség kialakítására törekedve. Emellett többek között gasztronómiai rendezvényeken is részt vesznek: ilyen volt a tavalyi, csíkszeredai Pityókafesztivál, illetve a Káposztafesztivál.

Hosszabb távú céljaik között egy erdélyi turisztikai és kulturális portál, illetve egy erdélyi turisztikai kutatómuhely létrehozása is.

Fülöp Nóémi
2008-08-01
eletmod.transindex.ro

Ötvenkettedik nap

Tegnap véget ért a II. Székelyföldi Kerékpáros Körverseny. Bár kedvenc csapatom, az egykori Ferencvárosból kinövo P-Nívó - Betonexpressz gárdája, amely az elso magyar kontinentális csapat címével is büszkélkedhet, ezúttal nem tudta megszerezni az összetett elso helyét, mégis jó eredménnyel zárta a székely kört. Ivanics Gergely, a már korábban említett pécsi Hirth István tanítványa második lett a végelszámolásnál, s rajta kívül még három p-nívós is befért az elso tízbe. Összetett második helye mellett Ivanics nyerte a hegyi pontversenyt is. Szép volt fiúk!

A mai nap a kerékpározásról szól itt a Borosban is. Este Ábrahám Endre vezetésével begördült hozzánk az Élo Erdély Egyesület szervezte honismereti biciklitúra vagy negyven résztvevoje. Endre korábban járt már nálunk és igazán örvendünk, hogy idei túrájuk útitervébe a Borost is beiktatták. Az idei a negyedik honismereti túra az Élo Erdély Egyesület szervezésében.

2004-ben pattantak eloször nyeregbe, hogy megismerjék Erdély egy jellegzetes táját, akkor Szászföldre esett a választásuk. Endre mintegy harmincezer fore teszi az Erdélyben élo szászok számát, akikrol gyakran még a nem olyan távoli Csíkban is elég keveset tudnak. Második túrájukon, 2006-ban Háromszéket karikázták végig, tavaly pedig a Nyárádmentét és a Sóvidéket járták be két keréken. Idén Csík, Gyimes és Gyergyó van soron.

A nyolc napos tábor összesen 380 km kerékpározást jelent az említett régiókban és 39 települést érint. A zömében húszas és harmincas éveikben járó fiataloknak azonban nem a tekerés jelenti az egyedüli programot. A több, mint egy hetes tábor alatt 42 felkért eloadó gondoskodik arról, hogy a résztvevok testük mellett a szellemüket is karbantartsák. Ma például indulás elott Csíkajnádon a Csíki-medence templomépítészetének rejtelmeirol hallhattak eloadást.

Bringásaink a mai szakasz során Csíkszentmihályt és Csíkszépvízt érintve keltek át a Keleti-Kárpátokon, majd Gyimesbükkig, az ezeréves határig ereszkedtek. Onnan fordultak vissza Gyimesközéplokig és tértek be hozzánk Borospatakára. Holnap egy nem kevésbé hegyes, 50 km-es etap vár a kerekesekre, a Hidegségen és az Ilia-teton keresztül kapaszkodnak fel a Gyilkos-tóig. Szerdán itt töltik majd megérdemelt pihenonapjukat is, melynek során fozoverseny és sok egyéb más szabadidos program biztosítja a megfelelo kalóriabevitelt és a kikapcsolódást.

A nagyobbrészt kerékpáros ruhába bújt résztvevok között feltunoen sok feltunoen csinos ifjú hölgyet lehet felfedezni. Mikor ennek titkáról kérdeztem Endrét, elnevette magát és egyszeruen a honismereti kerékpártúra iránti érdeklodéssel magyarázta a tényt. A szervezok egyébként arra a legbüszkébbek, hogy a részvétel folyamatosan bovül, az idei 42 nevezo az elozo évekhez képest lényeges bovülést és rekordszámú indulót jelent.

Még sok ilyen sikeres túrát és sok-sok lelkes résztvevot kívánok Endrééknek, másoknak pedig azt, hogy merítsenek erot a jó példából és szervezzék meg a Kárpát-medence többi régiójának saját honismereti kerékpártúráját.

Ferkó Zoltán
2008-08-11
blog.erdely.ma

Grófok mobiltelefonnal, kastélyokban
Mibol élnek a nagyurak a 21. századi Erdélyben?

A sármos, fiatal indiai-magyar származású Gergely gróf ruganyos léptekkel érkezik a turistákhoz a háromszéki Zabolán, és lendületesen magyarázza, hogy milyen télikerttel képzeli el a jövo turistakomplexumát a Mikes-kastély területén. A torjai Apor Csaba báró a vaskalapos nagyurat juttatja eszünkbe, miközben elmondja, hogy o soha nem hagyta el az országot, és vallja, hogy erkölcsök nélkül nem lehet élni. A Németországban nevelkedett, amerikai–magyar állampolgár Kálnoky gróffal idopont-egyeztetés után sikerül röviden szót váltani a honismereti bringatúrán résztvevoknek – a grófnak angol vendégeket kell fogadnia a miklósvári vendégházakban.

Az Ausztriában nevelkedett Gregor Roy Chowdhuryt, vagy ahogyan Zabolán ismerik: Gergely grófot mobiltelefonon sikerült elérnünk, o három éve jár vissza Zabolára, az osei földjére. Anyja Mikes-lány volt, apja egy indiai férfi, és bár a falusiak grófként tisztelik, neki már nem jár a nemesi cím (anyai ágon nem örökölheto).

Anyanyelve német, magyarul álmodik

Perben áll az állammal, néhány épületet már visszakapott. A Pérászka-hegy fenyvessel borított oldalában áll a muemléknek nyilvánított – XVII–XVIII. századi eredetu – Mikes-kastély. A XVII. század elején itt már egy reneszánsz kastély állt, amelyben Erdély akkori fejedelme: Bethlen Gábor és neje egy lakodalmon vett részt. A feltehetoen védelmi célokat is szolgáló kúriát Mikes Benedek újíttatta meg 1867-ben. Az épületet gróf Mikó Imre a falu szülöttének emlékére márványtáblával jelölte meg a nevét viselo sepsiszentgyörgyi református kollégium, amelyet elpusztított a türelmetlen század. Halálának 120. éves évfordulóján a kollégium újra elhelyezte az eredeti emléktáblát. 1991-ben, nagyszabású ünnepség keretében Mikó Imrének mellszobrot is emelt a faluközösség a református vártemplom falának foút feloli eloterében (Petrovits István alkotása). A kastélyt a több hektáros kiterjedésu, buja növényzetu Mikes-park, egy valóságos arborétum övezi, közepén egy tóval. A kastély mögött egy házban lakik marosvásárhelyi származású feleségével és kisgyerekével a gróf, aki, mint mondta, német anyanyelvu, de talán magyarul álmodik és angolul számol. (Bankár volt Ausztriában, mielott Erdélybe költözött.)
Turizmusban gondolkodik, mondja, miközben készséggel végigvezeti a bringatúrásokat a kastélyon, magyarázza, hogy a kommunista érában szanatóriumként is funkcionált Mikes Kelemen egykori otthona, amikor éppen nem a kollektíva sertéseinek adott otthont. Sikerült visszavásárolnia a falusiaktól a második világháború alatt elhordott szekrények, asztalok egy részét, tavalyi esküvojét már a kastély egyik szobájában tartotta meg.

Az Aporok és az erkölcs

A torjai Apor Csaba báró azon szerencsés nagyurak közé tartozik, akit nem kényszerített a kommunizmus arra, hogy külföldön éljen. Vallja, hogy bármilyen rendszerben lehet élni, csupán szorgalmasan kell dolgozni. Mérnökként tevékenykedett Kolozsváron, Temesváron és Marosvásárhelyen,’90 után hazaköltözött osei birtokára, és azóta perben áll az állammal: a család vagyonát követeli vissza. A nyolcvanadik életévét meghaladó báró hatvanhektáros birtokának egyik hátsó épületében él családjával, irányítja 13. századi kastélyának restaurálását. Gépeket vásárolt, és a földek megmuvelését tartja fo feladatának, miközben többször is felhívja a látogatók figyelmét, hogy erkölcsök nélkül lehetetlen élni. A kastélyon készséggel végigvezet, miközben a restaurátor a páratlan, részben feltárt freskókat mutatja meg az említett kastélyban.

Kálnoky emberbarát turizmusa

A falucska általános érdeklodésre számot tartó objektuma a ma is álló Kálnoky-kastély. Feltehetoleg a XVI. század végén, a XVII. század elején épült, s védelmi rendszere nem haladta meg a bástyás rendszeru kastélyok véderejét. Az 1974-ben állami pénzen restaurált épületet a család hazatelepedett leszármazottja – gróf Kálnoky Tibor – rekonstruáltatta és vette bérbe az államtól. A kedves, ám tartózkodó gróffal szintén elozetes idopont-egyeztetés alapján találkoznak a biciklitúrán résztvevok. A hétbol két napot tartózkodik Miklósváron Kálnoky Tibor, a vendégházainál, a többi napokon Sepsiköröspatakon található meg a családjával, vagy valahol a nagyvilágban, ha épp üzleti ügyeit intézi. Amikor évekkel ezelott hazaköltözött, a hajdani kastélyt romokban találta; helyreállításával párhuzamosan két, majd egy harmadik vendégfogadó házat rendezett be. Hallani olyan véleményeket is, hogy a felso tízezer számára teremtett nyaralót, amit határozottan cáfol a fiatal gróf. Ám nem vitatja: vendégei között gyakran olyanok is megfordulnak, akik ráuntak az ötcsillagos szállodák komfortjára, intellektuális utazóként emberi melegségre, oszinte szívélyességre vágynak. Készségesen válaszol a kérdésekre, és felhívja a látogatók figyelmét arra, hogy folyamatosan keresnek munkatársat a vendégházakhoz: angolul beszélo idegenvezetot, menedzsert.
Az utcán megszólított falubeli néni elmondása szerint már hozzászoktak az idegenek látogatásához, ám megjegyezte: a gróf vendégei között ritka a magyarul beszélo.
„Nevezhetnénk kulturális turizmusnak, avagy a természeti, építészeti, települési örökség turizmusának is, ahol élmény forrása lehet, hogy néha csodöt mond a technika, fafutés pótolja a gombnyomásra induló klimatizációt, ahol a komfort a természettel egybesimulva, azt kiegészítve jelent eseményt, élményt” – írja egy újságíró a Kálnoky-vendégházakról.
Gróf Kálnoky Tibor talán ezért is a vendégbarát turizmus iránti fogékonyságra.

Farkas Krisztina
2006. augusztus 25-én, Polgári Élet

Kerékpártúra az erdélyi identitás erosítéséért
Szászok nyomában pedálozva

Kerékpáron fedezi fel az egykor erdélyi szászok lakta területeket tizenhat fiatal. A kétkereku karaván a Székelyudvarhely melletti Recsenyédrol indult el augusztus 13-án, és vasárnap éri el a Brassót, a célállomást. A csíkszeredai, székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi, kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, hétfalusi és keszthelyi fiatalok hagyományteremto céllal szervezik a túrát; Szászföld felfedezése az elso az ún. projektben. A hatszáz kilométeres szakaszon a bringázókat autó kíséri. Mint kiderült: a túra fontos kelléke az esokabát és a babapúder.

Napi ötven-hatvan kilométernyi tekerést tuztek ki célul a bringázók annak érdekében, hogy megismerjék a valamikor szászok lakta, most nagyobbrészt cigányok és románok által benépesedett falvakat.
Miért éppen kétkeréken?
„Azzal szembesültünk, hogy mostanában sokat utazunk külföldre, más népek történetérol, mentalitásáról többet tudunk, mint a sajátunkéról, vagy a közvetlen környezetünkben élokérol. Gyakorlatilag nem ismerjük a saját szüloföldünket. Eldöntöttük, hogy Erdélyt régiókra és tematikákra lebontva végigjárjuk.” – mondja a a túra egyik szellemi szerzoje, a csíkszeredai Ábrahám Endre, akit mindenki csak Riska néven ismer. (Érdeklodésünkre elmondta, hogy egy diáktársától kapta a nevét, aki megjegyezte, hogy „annyit eszel, mint egy Riska tehén!” – de o egyáltalán nem kövér, sot!) Azért bringával, mert így tudnak a legtöbbet érzékelni, észlelni a környezetbol. Életformát is teremtenének a bringázással: egészséges életformát, amely közösségformáló szerepu: hiszen mindenki ugyanazt az utat járja végig ugyanannak a célnak az érdekében. „Több barátomban is megfogalmazódott az ötlet külön-külön, de idén ültünk le eloször úgy, hogy gyakorlatban is megvalósítjuk az elképzelésünket. Ennek eredménye lett a Talpalatnyi föld projekt, melynek idei része a szászföldi biciklitúra” – teszi hozzá a szervezo. Nemcsak egyszeru tekerotúrát terveztek: arra kíváncsiak, hogy az egykor szászok lakta földeken élo emberek hogyan gondolkodnak a régmúltról, és hogyan élnek, követték-e az elodeik kultúráját, és mi az, amit hasznosítottak belole. A kerekezok megtekintik, milyen állapotban vannak a többségükben tizenharmadik-tizennegyedik templomok, kik viselnek gondot az épületekre.
Miért éppen Szászföld?
„Véletlenszeruen választottuk a szászok lakta területeket az idei túra helyszínéül. Talán mert a legkevesebbet pont errol a népcsoportról tudunk. Egy olyan néprol, amely gyakorlatilag önmagát számolta fel 1990 húsvétjától karácsonyáig „ – mondja a túravezeto Riska. Ebben az évben ugyanis szásztizenkétezer ember egyszerre elhagyta Erdélyt, és Németországba települt. De beszélhetnénk az intenzívebb kivándorlásról a hetvenes évek végén, amikor Ceausescu eladta a szászokat, a német állam pedig kivásárolta oket.
Visszatérve a bringatúrára: a szervezok hosszú távú célja turizmus révén erosíteni az erdélyi identitást. Ennek része a szász kultúra, szász helységek feltérképezése.
A bringázókat egy mikrobusz kíséri, amely a sátrakat, csomagokat szállítja és figyeli a túrázókat, ha valakinek gondja akad a kerékpárjával vagy egyéb probléma felmerül. Az autót minden nap más vezeti – hogy mindenki kerekezhessen. A kerékpározóknak megvannak a feladataik, úgy, ahogyan a táborokban is: minden napra választanak fozo-mosogató embereket, krónikásokat – akik a túra napi történéseit feljegyzik –, felolvasóembereket, akik este a tuznél jellegzetes történeteket olvasnak fel a szászokról.
Jóban lenni a bicikliüléssel
Arról, hogy hogyan bírják a rengeteg kerekezést az egyik résztvevo így nyilatkozott: „Az elso két nap volt egy kis gond, amikor iszonyú izomláz gyötörte a városi életmódtól és ülomunkától eltunnyad testünket. A harmadik napot és némi babapúder használatát követoen megbarátkoztunk a gondolattal, hogy a nap nagyrészét a bicikliülésen töltsük. És cukorkákkal vigasztaljuk magunkat. De a látvány mindenképp kárpótol. Én jövoben is itt leszek!”
A hatszáz kilométeres útvonal része Segesvár, Medgyes és Brassó környéke, valamint Berethalom, amely azért érdekes, mivelhogy háromszáz évig az evangélikus püspökség az itt levo tizenharmadik századi vártemplomból irányította a szászokat.
A túra végén minden résztvevo oklevelet kap, amely bizonyítja, hogy a lelkes kerekezo hozzájárult a szász kultúra újrafelfedezéséhez és terjesztéséhez.
A felfedezni és ismertetni az erdélyi kultúrákat projektnek csak egy részét képezi a biciklitúra. A hazaérkezést követoen a szervezok fotók és dokumentációk alapján, számos erdélyi nagyvárosban terjesztik és népszerusítik majd a túrázás során szerzett ismereteket, tapasztalatokat.

Farkas Krisztina
2005. augusztus 20-án, Polgári Élet